Vajon túlagyalom...?

Mennyi az annyi?

'Ez reménytelen. Hetek óta gyakorlom, már sokkal jobban kellene haladnom. Az életben nem fogom megtanulni, hogyan lehet ezt jobban csinálni'

(Anonim negatív gondolat)

Gondoltál már valaha ilyesmit, vagy valami hasonlót? Volt valaha olyan érzésed, hogy nezehen állítod le a negatív gondolataidat? Ha igen, nyugodtan olvass tovább...

ANG2.jpgGondolkodtál már azon, hogy a gondolataid mennyiben segítik, vagy épp gátolják az haladásodat, a teljesítményedet?

Észre szoktad venni, hogy pozitív vagy negatív gondolatod van-e több, úgy általában?

Szándékodban áll felülkerekedni a lehangoltságodon?

S az, hogy most ezen gondolkodsz, inkább segít neked, hogy elérd ezt a célt vagy inkább az utadban áll? :-)

Úgy egyáltalán: a negatív gondolatok vajon támogatnak vagy inkább akadályoznak?

 

Sokszor hallom innen-onnan, hogy pozitívan kell (!) gondolkodni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, nálam ez az egy mondat duplán veri ki a biztosítékot (ja, hogy olyan nincs?, sebaj). Mi az, hogy kell? És mi az, hogy pozitív? Mindig? Sosem lehetek szomorú? Nem baj, ha a szemem láttára ütik el a szomszédot, végülis naigen, pozitívan nézve: nem én fekszem ott, ugye.

De hogy ne lehessek dühös se, ha valaki épp az autómon próbálgatja művészi szárnyait egy kaviccsal  rajzolgatva absztrakt mintázatot? Naja, fő a kreativitás, mondhatnánk.

Innen nézve biztosan nem vagyok pozitívan gondolkodó. Simán szipogok - ok., sírok is, ha valami elszomorít és -jöjjenek a kövek- a saját kölkömre is tudok dühös lenni például.

Viszont vannak dolgok, amiben szentül hiszek. Sajnos nem én találtam ki őket, de legalább saját tapasztalással tudom támogatni a következőket:

Negatív gondolatok pediglen vannak, s könnyebb dolgunk van, ha tudomásul vesszük létjogosultságukat. Ami viszont nem jelenti azt, hogy a mazochizmus jegyében fürdőznünk is szükséges bennük. Ez a gyerek mehet nyugodtan a fürdővízzel! Kérdés - jogos kérdés- hogy mégis hogyan?


 

A makacsnak tűnő negatív gondolatok elűzéséhez a teljesség igénye nélkül néhány hasznos kérdés, amik az elűzésben  viszont csak akkor segíthetnek, ha meg is válaszolod őket:-)

  • Mi a bizonyíték? Nem keverek véletlenül egy gondolatot, egy feltételezést egy ténnyel?
  • Vajon nem vonom le túl hamar a következtetéseimet? Meggyőződtem arról, beszélgetőpartnerem mit gondol? Miből ítélek?
  • Feltételezem, hogy az egyetlen lehetőség, ahogy én (most) látom a dolgokat? Van úgy, hogy más hangulatban képes vagyok ugyanerről másképp gondolkodni? 
  • Meghallgattam a másikat? Tudom, hogy a másik mit miért mond? Meggyőződtem róla, hogy nem  a saját frusztációját borítja épp rám?
  • Megválaszolható kérdéseket teszek fel magamnak? Vagy olyanokat például, hogy 'Miért történik ez mindig velem?; Miért ilyen igazságtalan velem az élet?'
  • Minden vagy semmi alapon gondolkodom? Vagy tudok relativizálni?
  • Egyetlen esemény, eredmény(telenség) okán elítélem magam? Hajlamos vagyok általánosítani? 'Ezt elszúrtam. Mindig mindent elrontok.' Vagy képes vagyok elfogadni, hogy egy hiba/gyengébb eredmény nem alakul szükségszerűen mindig ugyanúgy?
  • Hajlamos vagyok a gyengeségeimre koncentrálni a erősségeim helyett? ('Én úgysem..')
  • Azt várom el magamtól, hogy tökéletes legyek?
  • Hajlamos vagyok előre azon aggódni és időt tölteni azzal, hogy hogyan kellene lenniük a dolgoknak ahelyett, hogy hogyan vannak és mit tehetek most?
  • Visszatérő gondolatom, hogy nem tudok semmit sem tenni azért, hogy változtassak a helyzetemen/életemen?

 


Sok kérdés, sok lehetséges válasz. Száz szónak is egy alapon, a perspektívába helyezés képessége nagy adu ász, csak ezúttal nem a másokkal, hanem a magunkkal folytatott játékban.

Érdemes ki/felhasználni: minden egyes újabb kérdés és gondolat máris más irányba tereli figyelmünket, arról nem is beszélve, hogy hogyan változtat esetleg a dolog fajsúlyán... S máris nem túlagyalunk, ellenben agyalunk, de más irányba, s akár még haladhatunk is - előre.


 

Te hogy csinálod?

 

 

Facebook