Kudarc vs kompetencia
Miért teljesítünk alul időről időre?
Mi lehet az alulteljesítés/kudarc hátterében? Mi/ ki segíthet és főleg hogyan, ha egyáltalán? Hol a határ a lustaság és az inkompetencia között? Hogy lehet a kettőt egy lapon említeni?!
A fenti kérdések hallatán biztosan rögvest sokan megköveznének. Én mégis relevánsnak tartom mindegyiket.
Induljunk ki abból, hogy az legalább elismert tény, hogy a mai digitális benszülött generáció tőlünk, -x-től fölfelé - biztosan másképp gondolkodik. A brain gap fogalmának bevezetésével legalább 'neve lett a gyereknek': elfogadjuk, hogy a mai tizenéves számára lassú és feldolgozhatatlan az oktatás folyamata, nehezebben követik az ok-okozati összefüggéseket, tudásukat nehezebben rendszerezik - a kudarcok sokasodnak, és a teljestmény növelésével gyakran egyenesen arányosan nő a szorongás is. A kamasz élettani lustasága nem könnyíti meg a helyzetét, de ez egy másik történet lehetne...
Viszont, mi a helyzet a digitális bevándorlókkal? Mi van velünk, 40-en túliakkal? Akik élettanilag nem lusták, avagy nem élettanilag lusták :-), akiknek a gondolkodás különbözősége elvileg előnyt jelent, akiknek agyuk módszeresebb, alaposabb információfeldolgozásra képes és adott esetben mégis kudarc kudarcot követ?
Tapasztalatom szerint a mi generációnkkal is sokszor az a gond, hogy a különböző kompetenciáinkkal vagy nem vagyunk tisztában, vagy ha igen, valamilyen kényszer hatására mégis olyan tevékenységet űzünk, folytatunk, ami nem erősségeinkre épít.
Így gyakran kerülünk olyan helyzetbe, ahol hamar miénk a kudarc kevéssé boldogító érzése, hiszen ami nehezebben megy, abban esélyesen kevésbé leszünk jól teljesítők. Extrém esetben a nem-vagyok-rá-képes attitűd nem azt váltja ki, hogy oké, akkor megtanulom, hanem átvált ellenállásba és jön a juszt-se, hiszen más úgy is ügyesebb, okosabb, csinálja ő. S innen akár joggal kapjuk a 'lusta' bélyeget...
Hogyan tud ez lenni egy vezetőnél?
Egy régi ügyfelem meg volt győződve róla, hogy jó helyen van, mint pénzügyi vezető, s valóban szakértője volt szakmájának. Mint vezető azonban, nem volt elismert a csapat élén. Nem értette, miért, hiszen saját megélése az volt, hogy ő, mint legkompetensebb személy vezeti az osztályt. Ez a szaktudását tekintve helytálló volt, de a vezetői kompetenciái -ahogy a visszajelzésekből, a diagnózisból kiderült - hagytak némi kívánnivalót maguk után.
Ekkor született a felismerés, hogy vagy nekifut a kompetenciafejlesztésnek vagy folyamatos kudarcélménye lesz a jövőben is. Meghozta a döntést, hónapokig dolgoztunk együtt, vezetői készségeit lelkesen fejlesztette: azóta hiteles vezetőként tartják számon a munkahelyén.
Te gondolkodtál már azon, hogy a helyeden vagy-e?
S ha nem, mit tudsz tenni?
Ne maradjon le a legfrissebb cikkekről!
friss a blogban
Témák
(1), átkeretezés (1), cél (1), coaching (1), én-üzenetek (1), haladás (1), ítéletmentes kommunikáció (1), kreativitás (1), önérvényesítés (1), változás (2), Agresszív kommunikáció (1), agyalás (1), alkalmazkodás (1), Asszertív (1), asszertív eszközök (1), asszertív kommunikáció (2), Asszertív kommunikációs eszközök (1), asszertivitás (2), átkeretezés (1), automatikus negatív gondolatok (1), célok kijelölése (1), coach cards (1), coaching (1), Coaching eszköz (1), döntés (1), elvárás (1), Eredmény (1), érzelmek (1), fejlesztés (1), Forbes Magazin (1), gondolkodás (1), hatékony kommunikáció (1), igazi (1), interjú (1), ítélkezés (1), jog (1), karrier tervezés (1), kérdések (1), kompetencia (1), Konfliktuskezelés (1), konszenzus (1), kudarc (2), legnépszerűbb blogbejgyezés (1), lehetetlen (1), modellek (1), munkahelyváltás (1), nemet mondani (1), normák (1), normális (1), okéban lenni (1)